A szigetország története Kr. e. 3500-ban kezdődött, amikor az első ember megérkezett Kuba szigetére. 1492-ben ért partot Kolumbusz Kristóf hajója, ekkor az őslakos ciboneyek, arawakok és tainok népesítették be a szigetet, kb. 100 000-en. Az ország neve is taino nyelven van, cubanacan központi helyet jelent. 1512-ben Diego Velázquez de Cuéllar felfedezte és meghódította a szigetet. Egymás után épültek fel az első települések. Az első Nuestra Asuncion de Baracoa volt 1511-ben, majd ezután a fontosabb városok jöttek, mint Santiago de Cuba vagy 1514-ben Habana, melyet San Cristóbal de Habanáról, egy helyi főnökről neveztek el. Hamar megindult a kereskedelem, a rabszolgakereskedelem különösen nagy méreteket öltött, mert az őslakosok száma drasztikusan lecsökkent. Virágzott a csempészet, gyakoriak voltak a rabszolgalázadások. 1597-ben befejezik a Castillo del Morro városvédő fal építését, ami ma is Havannában
található. 1607-ben lesz Havanna Kuba hivatalos fővárosa. Megkezdődött a harc a gyarmatokért, 1762-ben Anglia hadat üzent Spanyolországnak, majd az angol flotta meghódította a sziget fővárosát. A szigetet azonban megtartják a spanyolok, székhelye Santiago lesz. Nem sokkal később Floridáért cserébe visszakapják Havannát is. Az 1700-as évek végén jelentős a szellemi fejlődés, megindul az első újság, megépül az eslő színház és több iskola is. A korábbi exportcikket, a dohányt felváltja a kávé, majd a cukor. Az új ültetvényekre újabb tömeges rabszolgaimport történik. 1809-ben volt az első nagyobb megmozdulás a függetlenség elnyeréséért. 1817-ben betiltják a rabszolgákkal való kereskedést, de még évekig virágzik ez az ipar. 1825-re a legtöbb latin-amerikai ország függetlenné vált. Az USA meg akarja venni Kubát, de a spanyol korona elutasítja az ajánlatot. Ekkor már teljes a diktatúra az
országban. 1868-ben Puerto Rico is szabad országgá válik, Kuba az utolsó a sorban, ezért Spanyolország semmi áron sem akarja elengedni a kezéből. Az első igazán jelentős felkelést Carlos Manuel de Céspedes indította el 1868-ban. A tízéves háború igen véres volt, rengeteg ültetvényt pusztítottak el. A törekvés a felkelők belső nézeteltérései miatt bukott el. Ekkor tűnt fel José Martí, aki bár száműzetésben élt, sokat tett hazájáért. Sikerült elérnie, hogy 1886-ban Kubában eltöröljék a rabszolgaságot, ami sajnos a kubai gazdaság összeomlásához is vezetett. Rabszolgák hiányában nem tudtak versenyképes áron termelni. 1895-ben a második függetlenségi háború is kitört, amelyben José Martí is életét vesztette. Ekkor robbant fel a híres Maine csatahajó Havanna kikötőjében, mire az USA hadat üzen Spanyolországnak és 1898-ra el is foglalta az országot. Csak 1902-ben lett Kuba teljesen független. Az első kubai elnök Tomás Estrada Palma volt. 1933-ban Fulgencio Batista katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. 1940-ben megnyerte a választásokat, egy széles pártkoalíció jelöltjeként, mely koalíciónak a Kubai Kommunista Párt is részese volt. Nagy népszerűségnek örvendett, ezért 1944-ben újraválasztották. Az 50-es években ismét ő lett az elnök. Batista azonban nem volt hajlandó visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz, ezért széles ellenállás kezdődött ellene az országban. Az egyik ilyen ellenzéki csoport a Fidel Castro vezette mozgalom volt, akik 1953-ban megtámadtak egy laktanyát, ekkor 15 évre ítélték Castrót, aki Mexikóba ment 5 év börtön után és maga köré gyűjtötte embereit. Ernesto Che Guevara is csatlakozott hozzájuk. A forradalom elbukott, de Castro egyre népszerűbb lett az Államokban a korrupt Batistával szemben. 1959-ben miniszterelnökké választották Castrót a CIA segítségével; megkezdte az államosításokat a United Fruit Company tulajdonjoga alatt. Ígéretével ellentétben, Fidel Castro nem rendezett demokratikus választásokat és nem állította vissza a Batista előtti alkotmányos rendet. Ehelyett a teljhatalmat egy 3-tagú triumvirátus (Fidel Castro, Raúl Castro, Ernesto
Guevera de la Serna) vette át. Az USA kezdett elfordulni Castrótól, gazdasági blokád alá vették az országot és a Disznó-öbölben kísérletet tettek az ország elfoglalására. 1961. május 1-én kezdődött meg a hivatalos szocialista rendszer. 1962-ben kitört a kubai rakétaválság, mely szerint szovjet rakétakilövő állomásokat fedeztek fel kubai földön. Kennedy elnök és Hruscsov hosszas tárgyalások után leszerelték a gépeket. A Szovjetúnió felbomlása után reformokat vezettek be a teljes csőd ellen az országban, de csak az idegenforgalomban, a politikában nem engednek . 2006. július 31-én Fidel átadta ideiglenesen a hatalmat öccsének, Raúlnak. Egészségügyi állapota azóta államtitok.
